Egy alkoholista családban felnőtt ACA önsegítő csoporttag megszabadulása a múlt terheitől

Egy traumatikus gyermekkor során elsajátítottam a tagadás és elfojtás összes eszközét és módját. Olyan környezetben nőttem fel, ahol szerhasználat mellett (alkohol, gyógyszer) erősebben jelen voltak az érzelmi függések, kényszerek és borderlineos személyiség zavarok. Ez természetesen meghatározta felnőttkori személyiségem és életem. Vittem tovább a családi sérüléseket a maga progresszív módján, még ha nem is jutottam olyan mélyre, mint a szüleim. Korán jelentkeztek a "panaszok" és éppen elég intenzívek voltak ahhoz, hogy 27 évesen mélypontra jussak és kimerüljek. Akkoriban az életem a társfüggés és a munkamánia ördögi körében és négy testvérem felneveléséből állt, állandó fejfájások gyötörtek. Hallgatva a jó szóra, Isten kegyelméből változtatni akarjak és tudjak nyolc éve gyógyulhatok. A szüleim élnek! A testvéreim felnőttek, egészségesen élnek, önállóan nélkülem. Megértettem, hogy szüleim negyven éves korukra testileg és lelkileg belerokkantak a betegségekbe, amit születésem óta tapasztalok, és tizenöt éve felnőttként nézni fájdalmasan szomorú. Sajnos nem az örömteli ÉLET útja, hanem maga a földi pokol. Ez a mintám és örökségem! Nyomai napi szinten jelentkeznek.

35 éves lettem ma, józanságom fiatal, nyolc évesnek mondható. Ennyi ideje járok önsegítő, önismeretet nyújtó csoportba. Elmúlt a fejfájásom, megerősödtem, újra rendszeresen sportolok, letettem a túlzott felelősségeket, szelídült a kapcsolatom a szüleimmel, megnyugodtam. Lett saját kiegyensúlyozott stabil életem, gyermekem, több idő és energia magamra, szeretteimre. Érdekes, hogy a józanodás során a hetedik évet követőt mondják fordulópontnak és valóban az számomra is. Sok minden beígért változás valóban jött, ami már nem csak bennem látszik, hanem munkahelyemben, választásaimban, döntéseimben, de az érzelmi életem ekkora fordulóira nem számítottam. Az élet "nem habos torta", azonban a hozzáállásom már építő és azóta minden esemény valóban a fejlődésemet, gyógyulásomat erősíti. Az első olyan krízisbe futottam, amit már felépülve élek meg. A trauma oka, hogy a házasságom tévedés lett önmagában elég, további mélypontokat éltem meg a társfüggésben és megláthattam azokat az ismerős borderlinos elemeket, amivel eddig nem szembesültem csak a homályban tapogatóztam. Hálás vagyok a Jó Istennek, hogy elég erősnek lát, hogy a "lekozmált" lelkemet ilyen erővel kipucolja. Az érzelmi űröket, amit régen elraktároztam egy elfojtott szerelemmel kapcsolatos eltemetett szomorúsággal, bánattal, fájdalommal, félelemmel kitisztult és átvehette a Jó Isten szeretete, melegsége, öröme és vidámsága. Ez könnyebbség és élet energiával tölt fel, hasonlóan utoljára kamasz koromban éreztem így. Az akkori időszak mostanival annyiban közös, közel voltunk egymáshoz a Jó Istennel csak utána én eltávolodtam tőle. Az ACA csoportban megtanult "Lépések" ajándéka, hogy közel kerülhettem hozzá újra.



Vissza a címlapra