SZENTESI CSABA KÉPZŐMŰVÉSZ FESTMÉNYEI

Szentesi Csaba különös, lebegő hangulatú képein közönséges tárgyainkat, hétköznapi környezetünket lényegíti erőteljes hatású esztétikai élménnyé, tölti fel személyes érzelmekkel és filozófiai üzenetekkel. A címek nélküli kiállítás szándékosan hagyja magára a befogadót, hogy zavaró sugalmazások nélkül léphessen személyes kapcsolatba művekkel és így alkossa meg saját értelmezéseit.

BAKÓ ANDREA NAÍV MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA

Bakó Andrea művei két elkülönülő csoportot alkotnak. Az egyikből rikító, messziről ránk rohanó színek és formák kiabálnak felénk, mély belső sikolyokat közvetítve; a másik csoport képei szelíden simulnak a falhoz, és mandala szerű formáikkal a mindenségbe olvadó tökéletes harmónia ígéretével vonzzák magukra tekintetünket. 
 
 
 

FANÓ SÁNDORNÉ SZÁRAZVIRÁG- ÉS ÜVEGDÍSZEI

Fanó Sándorné szintén autodidakta úton próbálgatja többféle kézműves technika segítségével is kifejezni a mindennapi apró örömök iránti tiszteletét. Szinte minden keze ügyébe kerülő anyag és apró tárgy képes elindítani fantáziáját és keze között "személyiséggel" rendelkező kedves és beszédes használati- vagy dísztárggyá válni.

SZEMÉTRE DOBOTT MÚLTUNK KINCSEI

Egy munkatársunk szó szerint a szemétből mentette ki, egy szeme előtt baltával felhasogatott régi zongora gazdagon faragott kottaálványát, néhány még egészben maradt hasonló kisebb zongorarésszel együtt. E halálra ítélt, új életre kelt és új funkciókat felvevő kiállított tárgyak nap mint nap óvó-dorgáló figyelmeztetéssel hálálják meg befogadásukat. Úgy gondoltuk, másokat is részesítünk ebből a nem haszontalan, átvitt értelemben is megfogadható figyelmeztetésből.